Párkányi Raab Péter kiállítása egy teljes és kerek világba nyújt betekintést, melyben egyszerre van jelen a rész és az egész koherens egysége, a hagyomány tisztelete és az állandó megújulás képessége.

Művészete mégis, vagy éppen ezért egységes képet mutat az elmúlt három és fél évtizedben. Szobrai által a teljesség megteremtésére törekszik, melyben egyszerre van jelen a szépség, jóság, igazság és a szentség belső harmóniája. Művei megalkotása során egy olyan belső utat járt be, melyre természete szerint minden ember eleve rendeltetett. Vagyis, - miközben épül benne a lélek lajtorja -, összekösse a földet és az eget, a természetet és a Teremtőt, hogy létrehozza a tiszta, a szakrális alkotást, amely az életet serkenti, élteti és képes a kultúrát létrehozni.

Műveivel egy sajátos, egyéni világot teremt, melyet talán szakrális realizmusnak nevezhetünk. Önálló utat jár be, nem követi a divatok, trendek, globális művészeti folyamatok éppen aktuális elvárásait. Nem foglalkoztatja az individuum ma oly divatos belső vívódása, életellenes devianciái, nem akar egyformán sokszínű lenni. Szabadságszeretete és a szépség szolgálata iránti vágya akaratlanul a biztos fundamentumhoz, a hagyomány szeretetéhez, tiszteletéhez, megéléséhez vezeti, és annak innovatív művészi újrafogalmazására sarkalja.